Veganizmus · Vegán ételek · Zene

Az első hétvége Budapesten

Dub FX koncert, Vegan Food Fest + Steiner Kristóf Workshop

Múlthét szombaton felköltöztem Pestre, jó volt már újra itt lenni. Megismerkedtem az új szobatársammal, akivel, mint kiderült, elég sok közös van bennünk. Az első hétvége nagyon jól telt, a Dub FX koncerttel és a Vegan Food Festtel együtt elég jó indítás volt. 🙂

Vegan Food Fest

Csütörtöktől vasárnapig tartott a vegán kajafesztivál, ahová mindenképpen szerettem volna elmenni. Mivel szombat este Dub FX koncertre mentünk Gerivel, így előtte benéztünk a fesztiválra is, ami ezúttal a Westend tetőteraszon volt. Eddig mindig az Allee melletti sétányon volt, de jót tett neki a helycsere, mert a tetőn sokkal hangulatosabb volt, főleg estefelé, amikor mi voltunk kint.

Kis sátrak és bódék voltak két sorban, ahol volt néhány étterem (főleg hamburger vonalon), volt natúrszappanos, sajtos pult, limonádés, müzlis és persze kint volt Kristóf is, amiről még lesz szó. Mi végül a Las Vegan’s-nál ettünk egy-egy hamburgert, Geri erdei burgert, én pedig répaburgert. Finom volt, bár nekem a répa kicsit túl édes volt benne. (Persze most is csak evés közben sikerült lefényképeznem.:D)

Külön pozitívum volt, hogy nagyon sokan voltak, elvileg eddig a legtöbben, főleg nem vegánok. Királyság!

Dub FX

Szombat este volt a Dub FX koncert is, amire már kb. júliusban megvettük a jegyet, örültem is neki, mert már régóta el szerettem volna jutni rá. A Barba Negra Track nevű helyen volt a koncert, szerencsére nem messze a kolitól.

Dub FX-ről annyit kell tudni, hogy drum and bass és reggae szerű zenét játszik, méghozzá egy kis pedálon generálja a muzsikát és közben énekel hozzá. Eredetileg utcákon szokott játszani, de mostanra kicsit kinőtte magát és színpadon is játszik. Régebben nem szerettem ezt a fajta stílusú zenét, de aztán az évek alatt nagyon megkedveltem a zenéjét (főleg a dalszövegei miatt), de mostanra már a műfaj is nagyon megtetszett.

Maga a koncert nagyon jó volt, végigtáncoltuk az egészet, igazából leírhatatlan élmény volt végre élőben hallani. A koncert közben kétszer is felhívta a színpadra G Ras-t, aki a Riddim Colony énekese, nagyon meglepődtem, de annyira nagyon királyak voltak együtt!!!

IMG_1713

A koncert vége felé Dub FX még tartott egy kis beszédet is, elmondta, hogy tisztában van vele, hogy mennyire szerencsés, hogy ő egy ausztrál fehér férfi, mert ez nagy privilégium. Beszélt a jamaikaikról és az afrikaiakról, akik sokat szenvedtek a történelem során, de nekik köszönhetjük a drumot (a dobot) és a basst (a basszust). 🙂 Még azt is elmondta, hogy a koncertek előtt van egy kis rituáléja, amikor kapcsolódik istenhez (nem ezt a szót használta, de valószínűleg erre gondolt). Majd megkért minket is, hogy csináljunk egy kis rituálét, le kellett guggolnunk, majd a zene kezdetére felugranunk. Nagyon tetszik benne, hogy a dalszövegeiben is és – mint kiderült – a koncertjein is fontos dolgokról beszél, ez a kis rituálés dolog meg még jobban megkedveltette velem őt.

Az egyik kedvenc számom tőle.

Steiner Kristóf workshop

Ahogy említettem, ezúttal Steiner Kristóf is kint volt a food festen, workshopokat tartott végig. Már nagyon régóta szerettem volna eljutni egy workshopjára, de eddig valahogy sosem jött össze. Úgyhogy most gyorsan le is csaptam az alkalomra, és jelentkeztem rá.

Én a vasárnap délutáni workshopra kaptam helyet, mint kiderült, ez volt a legnépesebb workshop. 🙂 Sajnos addigra Nimi már elment, és Özge sem volt ott, Kristófnak más segítsége volt, sajnos a nevére nem emlékszem. Kristóf konyhája is egy kis bódéban volt berendezve, nagyon kis aranyos volt, elöl fűszernövények, aranyos kis dekorációk és semmi flancos új edény, mindenen látszott, hogy története van. 🙂 Még a hámozónak is, amit elvileg Kristóf a food fest előtt vett a kínaiban 150 Ft-ért, és ami a mi workshopunkon már fel is mondta a szolgálatot.

Minden nap 4 workshopot tartott, és elmondása szerint minden nap más volt a menü, amit nem tervezett el előre, hanem minden reggel a workshopok előtt ment el bevásárolni, és közben körvonalazódott benne, hogy mi lesz az aznapi menü. Aznap éppen carrot dog, muhamara, céklás tahini, sütőtökös curry és izraeli arab saláta volt terítéken. Néhány recept a Kristóf konyhája receptkönyvben van benne, és van, ami a nemsokára megjelenőben lesz benne. Alig várom!

Szerettem egyébként, ahogy Kristóf főzött, ahogy beszélt közben az ételekről, látszott rajta, hogy tényleg nagyon szereti, amit csinál. (Mondjuk aki nem szeretné ezt csinálni, az hogy is tartana 4 napon keresztül workshopokat?:D) Nagyon tetszett a természetessége és lazasága, miközben főzött, azt mondta, nem kell hozzá sem puccos konyha, sem különleges eszközök, hogy finomat főzzünk. Főzés közben a kötényébe törölte a kezét, ha leesett valami, csak visszatette az edénybe, szóval tényleg nagyon laza volt, imádtam!

Amúgy az érdekes volt, hogy Kristóf mindenről elmondta, hogy mi micsoda, valószínűleg tényleg sok nem vegán lehetett ott, mert beszélt a csicseriborsólisztről, a tahiniről, amik nekem már elég egyértelműek, de egy kezdő vegánnak vagy olyannak, aki épp csak ismerkedik a veganizmussal, kevésbé lehet egyértelmű.

IMG_1718

A workshop végén együtt megettük az elkészült ételeket, minden nagyon finom volt minden, mondjuk volt is elég sok hozzávaló mindegyik ételben. Ráadásul a Kristóf konyhája mellett lévő Hideg Nyalat bódéjából kaptunk desszertként egy kis fagyit is. 🙂

A második hétvégén voltam még a Csörsz utcai biopiacon is (ahova amúgy kb. minden szombaton elmegyek, ha itt vagyok), majd fogok erről is írni. Illetve szintén ezen a hétvégén elmentem a Food Not Bombs Budapest születésnapi támogató bulijába, amiről most szintén nem fogok részletesen írni, de a FNB-ról még biztosan lesz külön bejegyzés!

Advertisements
Utazás · Vegán ételek

Peking és hazautazás

Igaz, hogy már két hónapja itthon vagyok, de nem nagyon volt időm/kapacitásom megírni a kínai út végét. Még június végén elkezdtem interneten keresztül dolgozni, úgyhogy mindig halogattam a blogírást, mert vagy épp valami dolgom volt, vagy annyira feltorlódott a munka, hogy épp eleget ültem a gép előtt blogolás nélkül is.

Most épp van egy kis időm, úgyhogy végre írok már egy kicsit Pekingről és a hazautazásomról is. Azt terveztem, hogy mielőtt hazamegyek, legalább még Pekinget útbaejtem, mert Hangzhou mellett ez volt a másik fő célpontom. Mégiscsak ez a főváros, nagyon hosszú múltja van, így sok a látnivaló, meg a csoporttársaim nagy része is itt tanult, úgyhogy már csak miattuk is muszáj volt elmennem. 🙂

Előtte még le kellett rendeznem a kiköltözést, a búcsúzkodást és hasonlókat. Már hetekkel előtte elkezdtem pakolgatni a hazaútra, selejteztem, tervezgettem, hogy mi hogy legyen. Nem volt olyan sok cuccom, de a gépre csak egy 23 kg-os bőröndöt vihettem fel, úgyhogy alaposan át kellett gondolni, hogy mi hogy legyen. Gondoltam arra, hogy hazaküldöm a cuccok egy részét, de valamiért nagyon drága Kínából Európába küldeni (fordítva nem olyan vészes…). Végülis döntenem kellett, hogy mi maradjon és mi jöhet velem, egy pár ruhát kiselejteztem, és – amit jobban sajnáltam – a tankönyveimet is ott kellett hagynom, de szerencsére az egyik barátomnak pont szüksége volt rájuk, úgyhogy örültem, mert jó kezekbe került.

A félév végén megkaptuk a bizonyítványunkat is, majd az utolsó pár napot már arra szántam, hogy elbúcsúzzak a barátoktól, az utolsó estén, szerdán még összeültünk egy közös vacsira. Elég nehéz volt elválni tőlük, meg kicsit Xiamentől is. Szerdán ki is költöztem a koliból, legalábbis hivatalosan, estére még ott maradtam, mert csütörtök délelőtt ment volna a gépünk, de még szerda este kaptunk egy sms-t, hogy törölték a járatunkat. Csütörtök estére volt még egy járat, arra próbáltunk jegyet szerezni, de annak az alkalmazásnak a dolgozói, amivel a jegyet foglaltam, azt mondták, hogy már nincs arra jegy. Így a péntek délelőttivel próbálkoztunk, de elvileg már oda is elfogytak. Szerencsére ott volt Károly, a kínai fiúka, aki segített ezt elintézni (nem is tudom, egyedül hogy oldottam volna meg…), felhívta a légitársaságot, ők meg azt mondták, hogy van jegy a csütörtök esti gépre, majd megint felhívta az alkalmazás ügyfélszolgálatát, ott még mindig azt mondták, hogy nincs jegy. Végül nagynehezen kiderült, hogy mégiscsak van jegy, és el tudunk menni az esti géppel.

El is mentünk. Valószínűleg a délelőtti járatot is az időjárás miatt törölték, elég nagy vihar volt Pekingben, amikor megérkeztünk, akkor is egy kisebb viharban szállt le a repülőnk. A repülőtérről pedig eltaxiztunk a csoporttársamékhoz, akik megengedték, hogy  a kolijukban aludjunk, ezúton is köszi nekik! 🙂

A könyvtár a Beijing Foreign Studies University-n

Túl sok mindent nem terveztünk erre a pár napra (csütörtökön mentünk Pekingbe, és szerdán repültem vissza Magyarországra), főleg amiatt, mert – ahogy írtam – dolgoznom kellett, és így kicsit lerövidült az idő, amit városnézéssel tölthettünk. De a legfontosabbakat azért megnéztünk. Pénteken csak a Beijing Foreign Studies University kampuszán töltöttük el az időt (ide jártak Dorkáék, a csoporttársaim), szombaton már elmentünk várostnézni. Természetesen a Tiananmen térrel kezdtük, illetve a mellette levő Tiltott Várost. A téren nem volt nagyon sok látnivaló, egy-két épület és emlékmű. A Tiltott Város izgalmasabb volt, ez egy ideig a kínai császárok lakhelye volt. Bár most igazából múzeumként funkcionál, festmények, kalligráfiák és egyéb műtárgyak vannak benne. Van egy rész, ahol régen a császár ágyasai laktak, ennek is egy része le volt zárva, de volt egy-két lakás, amibe kívülről legalább be lehetett látni, én főleg ezt találtam érdekesnek, mert itt látni lehetett korhű bútorokat és a szoba elrendezését. Egyébként akkora volt ez az egész, hogy nem tudtuk körbejárni (elég meleg is volt…).

Másnap elmentünk az Ég Templomába, ahol acsászárok a jó termésért imádkoztak. Itt található az a jellegzetes kerek épület, ami Peking egyik leghíresebb látnivalója. Sajnos ide sem lehetett bemenni, csak az oldalán volt néhány nagyobb rés, ahol be lehetett látni, már ha odafért az ember a sok fotózgató kínai mellé. Itt is volt egy múzeum, ami bemutatta a templom történetét.
Mivel sok időnk nem volt körülnézni, enni pedig úgyis kell, legalább néhány jó éttermet ki akartunk próbálni, főleg, hogy itt volt néhány, ahol nem kínai kaja volt. Szóval aznap még elmentünk az egyik ilyen nyugati kaját kínáló vegán étterembe, pizzát és hamburgert ettünk. Egyik sem volt túlzottan finom, de már nagyon jól esett, hiszen Thaiföld óta nem ettem már nemkínai ételt. Viszont az étterem nagyon tetszett, volt egy kis biobolt része is, és a berendezés is nagyon szép volt.

Másnap is meglátogattunk egy vegán éttermet, a Vegan Hut-ot, ahol nyugati stílusú ételek mellett még nagyon sokféle nemzet étele megtalálható volt vegán változatban.  Marokkói pörköltet és bolognai spagettit ettünk, kaptunk mellé nyers salátát is (végre!), illetve valamilyen krémlevest is. Ami különösen tetszett, hogy voltak eladó könyveik is, a Világbéke étrend és a Kína tanulmány is kapható volt kínai változatban! Előtte gondolkodtam rajta, hogy vajon ez utóbbit lefordították-e kínaira, és hiába kerestem, nem találtam. Itt pedig rátaláltam. Meg is akartam venni, de már így is fullon volt a csomagom… De azért egy kisebb kínai nyelvű buddhizmusról szóló könyv még belefért… :))

Elég nehéz volt megtervezni, hogy mennyi időbe fog telni az eljutás A-ból B-be, elég sok időt töltöttünk a metrón (ja, Peking kicsit nagy város), az éttermezés így kicsit elhúzódott, úgyhogy az erre a napra tervezett látogatás a Nagy Falra is kicsit későbbre tolódott, mint terveztük, de – mint később kiderült -, jobban jártunk így. 🙂 Este 6 körül értünk oda a Nagy Falhoz, ami elvileg mindig tele van turistákkal, a napnak ebben a részében már alig lézengett egy-két ember, szóval ott volt nekünk az egész. Ráadásul pont ebben az időben ment le a nap is, úgyhogy extrán gyönyörű volt, a fények is nagyon jók voltak a fotózáshoz.

Badaling Nagy Fal

Az utolsó teljes napon megint csak a BFSU-n időztünk (én dolgoztam…), az utolsó estére egy reptér melletti hotelbe foglaltunk szobát, azt gondoltuk, ez jó ötlet, mert legalább reggel nem kell már nagyon utazgatni a gép indulása előtt. Ebből a szempontból jó ötlet volt, abból viszont nem annyira, hogy egész éjszaka a fejünk felett szálltak fel és le a gépek. Vagy emaitt vagy az izgatottság miatt, nem sokat aludtam a 16 órás repülőutam előtt, de mindegy, már megedződtem.:D Úgyhogy 28-án délután felszálltam Pekingben, 10 óra múlva szerencsésen megérkeztem Berlinbe, ahol volt 4 órám a következő gép indulásáig. Ez a pár óra gyorsan eltelt, bár kicsit később indult a gép, elvileg Budapesten is épp vihar volt. Érdekes volt, hogy az AirBerlin járatával mentem volna, de elvileg közben becsődölt, úgyhogy egy olasz géppel mentünk. Este éjfél környékén értünk Budapestre, nagyon jó volt már újralátni mindenkit itthon! Mikor hazaértem, olyan érzés volt, mintha el sem mentem volna. 🙂

Még tervezek írni a jövőben, legalábbis attól, hogy a kínai útnak vége, én még nem szeretném abbahagyni a blog írását. Van néhány elképzelés arról, hogy miről írjak, igazából még a kínai útról is van ezer dolog, amit leírhatnák. Szóval, ahogy lesz időm, jelentkezem még!

Veganizmus · Vegán ételek

Vegánként Kínában?

Mivel ma van a teljesen vegánná válásom második évfordulója, ezért gondoltam, mára időzítem a régóta tervezett bejegyzést a kínai veganizmusról.

Mielőtt kijöttem Kínába, sokat paráztam azon, hogy mit fogok én itt enni. Megkérdeztem róla olyan embereket, akik már voltak itt – volt, aki azt mondta, hogy lehetetlen; rákerestem a neten, és mindenhol csak azt találtam, hogy nehéz, mindenki kétkedett benne, hogy lehet itt vegánként élni. Úgyhogy előtte lélekben felkészültem rá, hogy 11 hónapig csak fehér rizst fogok enni és ha elfogynak az otthonról hozott kozmetikumaim, akkor csak egy opcióm van, hogy otthonról küldenek nekem ide.

Azonban itt kiderült, hogy még véletlenül sem ennyire rossz a helyzet. Persze nem mondom azt sem, hogy csodálatos és Kína a vegán mennyország, de akkor is egyike azon országoknak, ahol a növényi étkezés évezredek óta a kultúra része, köszönhetően a taoizmusnak és a buddhizmusnak. Persze ez csak az étkezésre vonatkozik, a veganizmus többi részével már nincs ilyen könnyű dolgunk.

Vegetarianizmus Kínában

A kouyu (beszéd) óránkon a tankönyvünkben az egyik leckének a vegetarianizmus és a környezetvédelem volt a témája, ekkor beszélgettünk órán egy kicsit a tanárral a vegetarianizmusról. Elmondta, hogy Kínában van a világon a legtöbb vegetáriánus (nyilván, mivel a világ legnépesebb országa…:D), és a kínai vegetarianizmusnak elég nagy kultúrája van. Gyakorlatilag minden városban van legalább egy vegetáriánus étterem, legalábbis azokban biztos, ahol van buddhista templom.

Vannak olyan emberek, akik csak húst nem esznek, de nagyon sok olyan is van, aki a hús mellett tojást és tejterméket sem eszik, ezt úgy hívják, hogy 纯素食, tükörfordításban “tiszta vegetáriánus”, hívhatjuk növényi étkezésnek. (Emellett van még egy kifejezés, a 严格素食, vagyis szigorú vegetáriánus). Vegánnak inkább nem nevezném, mert ennek nem mindig van köze a nyugati vegán életmódhoz, bár a nyugati vegánokra is ezt a szót használják. Ami érdekes viszont, hogy a hús, tojás, tejtermék mellett általában nem esznek hagymát, fokhagymát és koriandert sem, mert ezek is izgató hatásúak. (Kb. mint az indiai ájurvéda tamasztikus ételei.)

Amellett, hogy sok vegetáriánus/teljesen vegán étterem van, a legtöbb étteremben (nagyjából mindegyikben) van valami étel, ami teljesen mentes az állati eredetű dolgoktól. Ha más éppen nincs is, a zöldséges pirított tészta/rizs szinte mindenhol megoldható. Egyébként én úgy vettem észre, hogy akár egy eredetileg nem vegán ételt is simán vegánosítanak, ha megkérjük őket rá. Persze itt néhányszor előjöhet az a probléma, hogy ugyanabban az edényben készül a te vegán ételed, mint a húsos ételek. Itt jön el az a pont, hogy ezt vagy ignorálod vagy nem eszel, vagy elmész egy vegetáriánus étterembe, de ez nem mindig opció.

IMG_0973
粽子 zongzi, levélbe csomagolt ragacsos rizs

Egészség

A másik probléma az ételek egészségessége. Ez nem tartozik szorosan a veganizmushoz, viszont aki esetleg egészségügyi okok miatt választotta a növényi étkezést vagy az állatok mellett fontos számára az egészsége, annak nincs olyan könnyű dolga. Az egyik alapvető étel természetesen a rizs, abból is a fehér, ami még nem is lenne olyan nagy baj, csak általában mellé jönnek a zöldségek és a tofu, amik mind úsznak az olajban. Szó szerint. Elvileg azért ennyire olajos minden étel, mert szerintük így jobban kijönnek az ízek, ami talán igaz lehet, de szerintem nem éri meg.
A másik opció a tészta, ami általában rizsből vagy búzából készült, és persze nem teljes kiőrlésűből…:D A kínai tésztának nagyon-nagyon sokféle fajtája van, de az esetek nagy többségében ez is nagyon olajos. A rizst néha ki szokták váltani 馒头 mantou-val, vagyis gőzölt gombóccal, ami szintén búzalisztből készül.
Az élelmiszer-biztonság témájába inkább nem mennék bele, de ez is elég nagy probléma itt.

IMG_0713Random hangzhoui vegetáriánus étterem, ahol elvileg járt T. Colin Campbell, és azt írta, hogy a világ legegészségesebb és legfinomabb étterme, ami azért vicces, mert az étterem ételei (mint minden más étel Kínában) rettentő olajosak (és még a személyzet is bunkó volt…).

Állati jogok

Említettem, hogy a kínai vegetarianizmusnak nincs köze a nyugati veganizmushoz, hiszen Kínában általában nem nagyon tudják, mi az a veganizmus, és nem is nagyon értik meg azt, hogy ez az állatok jogairól szól. Igazából ez nyugaton sincs másképp, mindenhol azt gondolják az emberek, hogy az állatok az emberekért vannak, csak nyugaton a vegán életmód már valamivel elterjedtebb. Viszont az a benyomásom, hogy itt, Kínában az állatoknak még kevesebb jogaik vannak. Természetesen itt is sok ember tart kutyát és macskát, őket valamennyire tiszteletben tartják, bár az állatkínzásért elvileg nem jár büntetés, bármilyen állatról is legyen szó… (Kivéve a védett állatokat, mint a tigris, oroszlán, panda és hasonlók.)

Természetesen itt is vannak állatkertek is, de azt nem tudom, hogy ott milyen állapotok uralkodnak, gondolom, ugyanolyan lehet, mint máshol. Vannak még pandaszaporító központok is, amik mások, mint az állatkertek, mert ezeknek célja az, hogy a szaporítás után visszaengedjék az állatokat a vadonba.
Egy érdekes jelenség a “macskamúzeum”, amiről már írtam, bár ez elég ritkaságnak számít szerintem, valószínűleg csak Xiamenben van ilyen. Nem igazi múzeum, hanem inkább egy kávézóféleség, lehet vásárolni macskás tárgyakat és élő macskák is vannak, amikkel elvileg játszani lehet és meg lehet etetni őket, bár hasonló van Budapesten is.

Emellett az utcán néha bele lehet futni egészen szörnyű dolgokba, mint pl. a kis kalitkába zárt madarak, amiket idős bácsik árulnak, vagy éppen kismacskák/kiskutyák egy kis ketrecben… Emellett itt Xiamenben a buddhista templomban van egy tó, nem messze tőle árusok árulnak kis teknősöket, amiket azért vesznek meg az emberek, hogy beletegyék őket a tóba. Utána valószínűleg újra kiveszik őket a vízből, és megint eladják…
Nyugaton sem tökéletes a helyzet, sőt, de Kínának még a nyugathoz képest is sokat kell fejlődnie ezen a téren.

Környezetvédelem

Fentebb már írtam, hogy az egyik tankönyvünkben olvastunk a vegetarianizmus és a környezetvédelem kapcsolatáról, bár ezt a könyvet külföldieknek írták, de azért jó volt látni, hogy egy kínai tankönyvben szóba kerül a húsfogyasztás és a környezet kapcsolata. Az olvasmány címe az volt, hogy “Hajlandó vagy-e a vegetarianizmust választani az alacsony szén-dioxid kibocsátás érdekében?” (Egy másik könyvünkben is volt egy olvasmány az “alacsony szén-dioxid-életmódról”, ami elvileg a kínai fiatalok körében egyre elterjedtebb.) Az olvasmány emellett leírja nagyvonalakban, hogy milyen hatással van az állati eredetű termékek előállítása a környezetre, illetve hogy pazarlással is jár, sőt még az egészségünkre gyakorolt hatását is megemlíti.

“吃肉是一件非常不经济,不道德的事情,而且会对自然环境造成污染。不吃肉,不仅会带来一个更清洁的环境,还会带来更健康的身体。”

“A húsevés egy nagyon nem gazdaságos, nem etikus dolog, ráadásul még a környezetet is szennyezi. Ha nem eszünk húst, az nemcsak egy tisztább környezetet eredményez, de még a testünket is egészségesebbé teszi.”

“实际上,用植物蛋白取代动物蛋白,我们并没有失去什么,反而带来巨大的利益。不光消除无数动物的痛苦,免除因肉食带来的种种疾病,还可以在很大程度上缓解世界能源危机,粮食危机,环境污染和全球变暖问题。”

“Igazából, ha növényi eredetű fehérjével váltjuk fel az állati eredetűt, semmit sem veszítünk, épp ellenkezőleg, óriási előnyünk származik belőle. Nem csak hogy megszabadíthatunk számtalan állatot a szenvedéstől, megelőzhetünk sok húsevés okozta betegséget, emellett még nagy mértékben segíthetünk  a világ energia- és élelmiszerválságán, a környezetszennyezésen és a globális felmelegedésen.”

idézet a kínai tankönyvemből

Állatkísérlet-mentes?!

Egy másik dolog, amitől tartottam, mielőtt kijöttem Kínába, az a kozmetikumok. Kína híres arról, hogy a kozmetikumokat állatokon tesztelik, a külföldről Kínába importált termékeknél is elvárják, hogy állatokon teszteljék őket. Ez alól azok a külföldi termékek számítanak kivételnek, amiket az internetről rendelnek meg és nem boltban árusítják. Mondjuk ez is elég bonyolult, mert én amikor kifogytam a samponból, akkor a Khadi-ra esett a választásom, ami indiai (ott be van tiltva az állatokon való tesztelés), fogkrémből pedig a Himalaya Herbals-t választottam, ami szintén indiai és kísérletmentes. A sampont Ebayről rendeltem, Indiából, ez külföldi rendelés, tehát így biztos nem volt állatokon tesztelve, viszont a fogkrémet Taobao-n vettem, ami egy kínai webáruház, tehát így lehet, hogy azt meg tesztelték állatokon…

Kínai vegán ételek

Kínában az a jó, hogy nagyon-nagyon sokféle növény van, amit megesznek. (Jó, ez az állatokra is igaz…) Van néhány különlegesség, ami nálunk nincs, vagy ha van is, akkor nagyon drága, mint pl. a bambusz, a lótuszgyökér, tengeri  füvek, tarógyökér stb. Az én nagy kedvencem, az édesburgonya is nagyon elterjedt itt (jó, már az is nagy előrelépés, hogy nem a világ másik feléről importálják, mint Magyarországon általában:D), sőt, lila édesburgonya is van! Emellett sokkal többféle gyümölcs, gomba, zöld leveles zöldség, mag és dióféle van, mint nálunk. Xiamennek szubtrópusi monszun éghajlata van, úgyhogy itt elég sok egzotikus gyümölcs van, pl. mangó, papaja, pomeló, ananász stb., és persze az elmaradhatatlan kókuszdió.
Szóval akinek van saját konyhája, az egész jól eléldegélhet itt vegánként.

  • Tésztaételek

A tésztákról már esett szó, általában rizsből vagy búzából készítik, de még édesburgonyából készült is van. Számtalan formában megtalálható, vékony, széles, vastag, közepes, egyenes, hullámos, kockaalakú, minden, amit el lehet képzelni. Szokták levesként főzni, esetleg valami szósszal vagy pirítva, tényleg megszámlálhatatlan variáció létezik. Külföldön a legismertebb valószínűleg a 炒面 chaomian, vagyis pirított tészta, aminek egyébként szintén nagyon sok fajtája van.

Emellett még nagyon gyakori a “tésztaleves”, zöldségekkel, gombával, tofuval együtt főzik meg a tésztát vízben, a hozzávalók és az ízesítés is sokféle lehet. Néhány helyen magadnak válogathatod össze a hozzávalókat, ők pedig megfőzik neked, de itt Xiamenben van egy olyan vegetáriánus (amúgy szerintem szintén vegánnak számító) étterem, ahol az asztalon főzőlapok vannak, és mindenki magának főzheti meg az összeválogatott dolgokat egy kis fazékban.

IMG_0437

Az én kedvencem a 拌面banmian, aminek nagyon sok fajtája van, itt Xiamenben szójaszószos-mogyorókrémes szósz van rajta, és kicsit sajtostészta íze van, mellé általában forrázott bordáskelt adnak. Ennek van egy másfajta elkészítési módja is, ugyanaz a tészta, csak leveszerűen van tálalva, nem szószként van rajta a mogyoró, hanem egészben, és a saláta mellett van még benne savanyított zöldség.
Egy muszlim étteremben ettem egy más változatát is, ennek a neve 新疆拌面 xinjiang banmian, vagyis ujgur banmian, ennek a tésztája is teljesen más volt, és paradicsomszósz  volt rajta zöldségekkel.

  •  Zöldségek, tofu és a többiek

Az egyetemen a menzákon van néhány étterem, ahol tésztaételeket lehet kapni, viszont magán a menzán rizs van, és amellé lehet választani zöldséget, tofut és hasonlókat. A rizst ki lehet váltani mantou-val vagy esetleg rizskásával. Nálunk a menzán elég változatos a felhozatal, legalábbis egy héten belül elég sok mindenfélét lehet enni, még vegánként is (de csak a nagyobbik menzán, a kisebbikben elég kevés lehetőség van). Itt egy lista arról, hogy milyen dolgokat lehet a rizs mellé kérni, a teljesség igénye nélkül: tofu (legalább hatféle módon elkészítve, de ennél sokkal több elkészítési módja van!), krumpli (szintén sokféle módon), tarógyökér, édesburgonya, kukorica, padlizsán, tengerifű, bambusz, lótuszgyökér, mungóbabcsíra, zöldbab, fafülgomba, spenót, saláta, néhány másik zöld leveles zöldség, brokkoli, karfiol stb. (Persze ezeket mind olajjal tessék elképzelni, az ízük amúgy egész jó.:D)

Az éttermekben amúgy hasonló a felhozatal, általában ezeket lehet kérni a rizs mellé, persze mindegyiknek több elkészítési módja van és finomabbak is. Egyébként a kínai éttermekben általában több ember szokott együtt enni, sokszor kör alakú asztal körül, ilyenkor rendelnek egy nagy bödön rizst, mellé pedig többféle ételt, amiből mindenki szedeget magának, ezért van a kerek asztal, amit forgatni lehet, hogy mindenki hozzáférjen ahhoz, amit éppen enni szeretne. A kisebb éttermekben nem így megy, ott sokszor egy ember rendel egy ételt, vagy csak két ember osztozik. Bár szerintem a kínai éttermi kultúra megint megérne egy bejegyzést, de annyira azért nem értek hozzá.

  • Reggeli, “desszertek”

A menzán a kedvencem a reggeli, ilyenkor lehet enni a legváltozatosabban, és ilyenkor van a legtöbb olajmentes opció is. A mi menzánkon elég széles a felhozatal, ugyanazokat az ételeket lehet kapni, mint ebédnél és vacsoránál a rizs mellé, bár reggelire még szójabab és mogyoró is van, természetesen ezek is olajjal vannak elkészítve.

Emellett van nagyon sok “kenyér”- és “desszertféleség” is, ebből sokat nem próbáltam, mert mindig félek, hogy valami nem vegán, és csak a biztosan vegán dolgokat szoktam kipróbálni, de így is meglepő, hogy mennyire sok dolog van, amiben nincs állati eredetű összetevő. A kedvencem a 绿茶饼 lüchabing, vagyis zöld teás sütemény, zöld teás tésztában édes tarós töltelék van, kívülről bevonva szezámmaggal, nagyon-nagyon finom! Nagyon elterjedt reggeli Kínában a 包子 baozi, ami egy gőzölt töltött gombóc, sokszor hús van benne, de van zöldséges (菜包 caibao), illetve édes babos töltelékes (豆包doubao), másik kedvencem a 紫薯包 zishubao, ami lila édesburgonyával töltött baozi, bár ez hosszúkás, nem gombóc formájú. Lehet még enni mantou-t, aminek szintén van több fajtája, van barnacukros, ami világosbarna színű, illetve van egy furcsa formájú is, amiben kis zöldségdarabkák vannak. Ezek mind vegánok, mert tojást nem raknak az ilyen ételekbe, tejet meg főleg nem használnak. Bár kis dobozos tehéntejet külön lehet kapni, viszont szójatejből sokkal több van, azt többen isszák. Ebből is van dobozos is (mindenféle ízesítésben, bár ez mind cukros), illetve a menzán készítenek saját szójatejet is, ebből van cukros és natúr is, a natúr nagyon-nagyon finom! A szójatejbe sokszor 油条 youtiao-t (szó szerint olajpálca) mártogatnak, ami nagyon hasonló a mi lángosunkhoz, csak hosszú és vékony formájú, bár én őszintén szólva még sosem próbáltam.

(Tudom, rettenetesen változatosak a reggelijeim, bár amúgy ritkán eszem a menzán, általában zabkását szoktam reggelizni, az otthoni szokásomhoz híven.:D)

A reggeli fontos része még a 粥 zhou, vagyis kása, aminek szintén sok fajtája van, legelterjedtebb a fehér rizsből készült, de van kölesből készült is, ezek ízesítetlenek, egyszerűen csak vízben megfőzik a rizst/kölest; nálunk a menzán van még kétféle, ezek fekete rizsből készültek és édesek, az egyikben van valamiféle kínai bogyós gyümölcs is.
A sima kásákat szokták egyszerűen a zöldség/tofu/akármi mellé enni, illetve van, amikor a kettőt össze is keverik, illetve a youtiao-t kásába is szokták mártogatni. Emellett van még sima fehér rizsből készült kása, amiben mungóbab vagy édesburgonya van főzve. Illetve az egyik menzás étteremben lehet kapni rizskását mindenféle hozzávalóval, lehet édes is és sós is, nagyon sok közülük vegán, de igazából mindenki választhat magának, hogy milyen hozzávalót szeretne.

Reggelire lehet kapni még főtt kukoricát is, ez is egy jó olajmentes opció, illetve a hidegebb hónapokban héjában sült édesburgonya is volt, ami a legtökéletesebb étel az egész földön, sajnálom, hogy már nincs.

Emellett a magvaknak, dióféléknek, aszalt gyümölcsöknek és gyümölcschipseknek is végtelen sok fajtája van, a boltokban kaphatóak nagy része mind olajos-cukrozott-sózott, rosszabb esetben e 3 mellett még más is van hozzáadva, elvétve lehet találni néhányat, ami nem cukrozott, nagyon kevés olyan van, amiben só sincs, de a Taobao-ról lehet rendelni mindenből teljesen natúrt. Megint egy kis felsorolás, a teljesség igénye nélkül: aszalt kivi, mangó, kínai datolya; banánchips, édesburgonyachips, kivichips, taróchips, jackfruitchips; dió, mandula, mogyoró, kesudió, napraforgómag, tökmag, dinnyemag stb. Érdekes, hogy lehet kapni földimogyorót héjával együtt, de az is meg van sózva! (Miért??)
Az én egyik kedvencem a 蚕豆 candou, vagyis lóbab, amit ha megpirítanak, szétnyílik és nagyon finom rágcsálnivaló lesz belőle. Thaiföldön találtam több helyen natúrt, de Kínában csak olajos-sózottat.

Nagyvonalakban ennyi lenne a vegán helyzet Kínában, legalábbis amennyit én meg tudtam tapasztalni ezalatt a 9 hónap alatt. Persze ez nem túl sok, biztos van még ezer dolog, amiről nem tudok, de ezeken kívül lenne még miről írni. (A képekért bocsánat,  nagy része telóval készült, ráadásul sok mindenről nincs képem, mert csak az utóbbi pár hétben kezdtem el fényképezni, amit eszem, és bármennyire igyekeztem nem elfelejteni, hogy lefényképezzem, sokszor csak evés után jutott eszembe, haha.)

Utazás

Hangzhou

Mióta nem írtam, azóta elkezdődött a második félév (és már lassan vége is lesz…:D), túl vagyunk a negyedéves vizsgákon, amik mind elég jól sikerültek. A vizsgák után végre sikerült eljutnom Hangzhouba, amit már azóta tervezek, mióta itt vagyok Kínában.

Annál is inkább el akartam menni Hangzhouba, mert amikor megpályáztam az ösztöndíjat, akkor két jelöltem volt: a Xiamen University és a Hangzhou Normal University, és elég sokat gondolkodtam rajta, hogy melyiket jelöljem első helyen, mert nyilván nagyobb eséllyel kerülök oda. Végül Xiamenre esett a választás, és a hangzhoui kirándulás alkalmával belegondoltam, hogy jó választás volt-e.

Az ELTE-s csoportunkból vannak, akik a Hangzhou Normal University-n tanulnak most, úgyhogy az egy másik oka volt annak, hogy elmenjek. Az egyikük, Viki, februárban volt nálam, arról nem is írtam, pedig az is megérne egy bejegyzést. Akkor még téli szünet volt, úgyhogy nem volt szobatársam, és itt is aludhatott a koliban.

Most pedig én mentem őhozzá, és náluk a koliban egy szobában egy személy van, úgyhogy én is ott aludhattam nála. Irigylem is érte őket, a kolijuk nagyon király, bár most én is egyedül vagyok itt a szobában, mert nem kaptam erre a félévre új szobatársat, de azért az mégis csak jobb, ha nem is kell attól tartanod, hogy egyszer csak beállít valaki…:D

A másik ok, amiért az ő kolijuk jobb, az az, hogy nekik nincs megtiltva a főzés. Oké, ebben a félévben én is elkezdtem főzni itt a szobában, annak ellenére, hogy tilos, de annyira nem esik jól rejtegetni a főzőlapot és az edényeimet. Plusz nekik van hűtőjük is! Nekem most az a problémám a főzéssel, hogy mivel nincs hűtőm, ezért ha megmarad valami, nem tudom elrakni későbbre, és ha veszek valami zöldséget, akkor azt is gyorsan fel kell használnom. A télen ez még nem volt nagy probléma, mert a legtöbb zöldség pár napig elállt hűtés nélkül, de most már így a 30 fokban azonnal fel kell használnom, máskülönben mehet a kukába. 😦
Ja, és nekik nem kell külön fizetniük az internetért és a meleg vízért sem. Menő! Viszont  szerintem a mi kampuszunk szebb, csak hogy valami pozitívat is írjak, hehe.

Szóval péntek reggel indultam el (két héttel ezelőtt, ehhem), vonattal, természetesen, ami kb. 6 és fél óra alatt tette meg a 950 km-es utat. (A kínai vonatok nagyon menőek!!!) Már esteledett, mire odaértem, úgyhogy az első este csak elmentünk vacsorázni egy vegán étterembe, közben pedig véletlenül belefutottunk egy kis folyócskaszerűségbe, ami ki volt világítva, és nagyon szép volt, jó kezdés volt!
Érdekesség, hogy amikor este megérkeztünk a koliba, akkor a bejáratnál kapásból ott ült 3 magyar… na igen, itt Xiamenben én vagyok az egyetlen magyar, ott pedig 20-an vannak. Szép.

Hangzhou legnagyobb látványossága a 西湖 Xihu, vagyis a Nyugati tó, Viki azt tervezte, hogy ezt nézzük meg szombaton. Így is lett, még két magyar lány jött velünk, az egyikük szintén a csoporttársam az ELTE-n, a másikat pedig csak most ismertem meg. Mindenesetre jól esett már egy kicsit magyarokkal lenni.

A Nyugati tó egyébként gyönyörű szép, főleg az a része, amit szombaton néztünk meg a lányokkal. A tó mellett van egy út, ami gyönyörű fákkal van körbevéve (Magyarország jutott róla eszembe, tényleg kicsit sem volt Kína-érzésem) és rábukkantunk egy teaültetvényre is. Ha jól vettem ki, akkor ez a rész nem konkrétan a tó partján volt, csak nagyon közel hozzá.  Tök hihetetlen amúgy hogy nem messze a város zajától ilyen helyek vannak…

Aznap délután is a tó környékén sétáltunk, a tóparton már elég szép tömeg volt, ami az előző helyeken szerencsére nem volt olyan vészes. De mondjuk Kína óriási tömegek nélkül nem is az igazi, na.:D Utána még sétáltunk kicsit a városban is, ami kicsit hasonlít Xiamenhez, csak a pálmafák hiányoznak. Este, miután visszaértünk a kampuszra, még elmentünk sétálni a kampusz melletti kis utcácskába, ahol boltok és éttermek vannak. Az utca mellett van néhány hagyományos kínai épület, este azok is ki vannak világítva, és gyönyörű az egész!

Másnapra az volt a terv, hogy körbebiciklizzük a Nyugati tavat. Erről még nem írtam, de Kínában elég menők a közbiciklik, amiket random helyeken lehet megtalálni a városban (gyakorlatilag ott, ahol az előző használó ott hagyta:D), és egy telefonos alkalmazással lehet kinyitni a lakatot és fizetni érte. Na, hát nekünk az volt a tervünk, hogy találunk két ilyen biciklit és szépen körbebiciklizzük a tavat. Elbuszoztunk a tóhoz, és elkezdtünk sétálgatni a parton, remélve, hogy felfedezünk valahol két árva biciklit. (Az alkalmazásban van térkép is, ami alapján fellelhetőek a biciklik, de nem volt túl pontos…) Hát elég sok biciklit láttunk, de mindegyiknek volt gazdája. Szerencsére a kínaiak is szeretnek biciklizni, ezt szeretem bennük!

Szerintem kb. 2 órába telt, mire sikerült megtalálni a két biciklit, majd nemsokára arra is rájöttünk, hogy hogy kell használni az alkalmazást. 100 yuant (4000Ft) kellett fizetni letétként, amit utána vissza lehetett igényelni. Elvileg óránként egy yuanbe (40Ft) került, de mi két órát bicikliztünk összesen, és semennyit nem fizettünk érte, tehát gyakorlatilag ingyen bicikliztünk. Ráadásul sikerült is körbebiciklizni a tavat, meglepően gyorsan és egyszerűen. De tényleg teljesen meglepődtünk, amikor hirtelen ott találtuk magunkat, ahonnan elindultunk. 😀

Erre az egész biciklis mutatványra gyakorlatilag elment az egész napunk, de teljesen megérte! Tök jó, mert Viki bakancslistájának ez volt az egyik pontja, úgyhogy ezt kipipálhatta. Amikor ő volt Xiamenben, akkor pedig az én bakancslistám egyik pontját sikerült megvalósítanunk, mert bicikliztünk egyet a tengerparton.

Másnap reggel, hétfőn már mennem is kellett haza, sajnos ez ilyen rövid kirándulás volt, de nem akartam túl sokat hiányozni a suliból, meg Vikit sem akartam tovább zavarni. Ebbe a két napba ennyi fért bele, az ő kampuszukkal is az a baj, mint a miénkkel, hogy kint van a világ végén, és nagyon sok időbe telik onnan eljutni valami látványossághoz, úgyhogy jó sok idő eltelt a buszozással. (Amikor Viki volt itt, akkor sem sok mindent tudtunk megnézni, mert nem fért bele az időbe.) De nagyon jól éreztem magam végig, örülök, hogy végre megnézhettem Hangzhout. 🙂

Utazás

Thaiföld

Elég sok minden történt, mióta utoljára írtam… Túléltük a kínai karácsonyt (amit itt nem ünnepelnek, csak a fiatalok próbálkoznak, így nem volt túl élvezetes), utána pedig a szilvesztert, ami egy fokkal jobb volt, mert azt is ünneplik. Január második hetében voltak a vizsgáink, szerencsére nem voltak olyan megerőltetőek, mert nem volt sok tárgyunk. Az eredményeim is mind 95% felett voltak (oké, a kínai festészet 93%, a kalligráfia 94% lett…), úgyhogy meg voltam elégedve.

Az utolsó vizsgám után két nappal pedig el is indultam utazni. Előtte sokat gondolkodtam, hogy hova menjek, és mivel Kínában nem nagyon szerettem volna utazni a kínai újév idején (az ünnepeket minden kínai a családjával tölti, így mindenki hazatér a szülővárosába, így a közlekedés ilyenkor elég szörnyű…), emellett valami meleg helyre szerettem volna menni, és már régóta motoszkált a fejemben Thaiföld. Így még december közepén megvettem a repülőjegyeket, és szerencsére az oda- és visszaútra is sikerült leértékelt jegyet kifogni.

Az utazás előtt próbáltam nagyvonalakban megtervezni, hogy hova megyek, de nem akartam nagyon részletesen eltervezni mindent, mert úgysem sikerült volna betartani, és csak fölöslegesen stresszeltem volna magam, és a stresszelés az, amivel nem akartam tölteni az időm az utazás alatt… Lefoglaltam előre a szállásokat,  próbáltam mindig a lehető legolcsóbb, de azért lakható hosteleket megtalálni, így foglaltam szobát 6, 12 és 14 ágyas szobában is.

A repülőm január 13-án indult, de nem Xiamenből, hanem Shantou-ból, mert az AirAsia-nak van onnan közvetlen járata Bangkokba. A repülőtér igazából 3 város, Shantou, Jieyang és Chaozhou között van, csakúgy, mint a Chaoshan vonatállomás, ahová Xiamenből vonatoztam el (kb. másfél órás út). Mivel a repülőm viszonylag korán indult, délelőtt, így nem fért volna bele, hogy még a becsekkolás előtt Xiamenből elvonatozzak a vonatállomásra és onnan elbuszozzak a reptérre, így előtte való napra vettem meg a vonatjegyet, és az éjszakát Chaozhouban töltöttem.

Chaozhou este és a kilátás a reptérről

A vonatom délután indult, így már csak sötétedésre értem oda, szóval nem láttam olyan sokat a városból, de amit igen, az nagyon tetszett, érdemes lenne egyszer elmenni oda és időt szánni a városnézésre. De sajnos erre nem volt időm, mert reggel is korán kellett indulnom, hogy időben odaérjek a repülőtérre. Szerencsére minden rendben ment, úgyhogy délután meg is érkeztem Bangkokba. Ahogy kiléptem a repülőtérről, pont ugyanaz az érzés volt, mint amikor szeptemberben a xiameni repülőtérről értem ki: a hűvös, légkondicionált épületből kiléptem a meleg, párás utcára… De nagyon jól esett újra melegben lenni!

A délutánt arra szántam, hogy megtaláljam a hostelem és hogy hozzászokjak a bangkoki közlekedéshez. Nagyon furcsa volt a baloldali közlekedés, és azon is meglepődtem, hogy a tömegközlekedési eszközökön a távolság szerint határozzák meg a jegy árát. Kicsit igazságosabb, mint a budapesti rendszer… Bangkokban egyébként van metró és skytrain is, ami hasonló a metróhoz, csak nem a föld alatt megy, hanem pár emelet magasságban a föld felett.

A hétvégére annyi volt a tervem, hogy megnézek néhányat Bangkok fontosabb látnivalói közül, a hostelben az egyik srác ajánlotta, hogy menjek el a Chatuchak piacra, ami Bangkok egyik érdekessége és csak hétvégén van nyitva. Úgyhogy oda vettem az irányt, és nagyon örülök, hogy így tettem, mert nagyon élveztem!

Chatuchak piac

A piac területe óriási, végtelen mennyiségű eladó és áru van, az olcsó “kínai” ruhától elkezdve a hippi ruhákon és kézműves dolgokon át a természetes kozmetikumokig minden van, emellett helyi művészek is kiállítják a műveiket, úgyhogy nagyon eklektikus a piac. Természetesen van nagyon sok étterem – még vegetáriánusat is találtam! -, sok friss gyümölcs és kókusz is, és a kedvencem, a gyümölcsshake.

Igazából még egy nap sem volt elég, hogy körbejárjam a piacot, de a nap végére eléggé elfáradtam, úgyhogy eltöltöttem egy kis időt a Chatuchak parkban, ami a piac mellett van közvetlenül.

Chatuchak park

Másnap estére vettem jegyet a Chiang Maiba tartó éjszakai vonatra, és mivel a hostelből délig ki kellett jelentkeznem, így úgy döntöttem, hogy a kijelentkezés után elmegyek a vonatállomásra, lerakom a cuccom és a napot azzal töltöm, hogy felfedezem a vonatállomás környékét és Chinatown-t.

Chinatown és a Hua Lamphong környéke

A kínai negyed nagyon autentikus volt, tele kínaival, úgyhogy igazán otthon érezhettem magam… Természetesen megnéztem a kínai piacot, ami nagyon nyüzsgő, a kajás részt eléggé élveztem (legalábbis a sok friss déligyümölcsöt, a húst annyira nem…), viszont a ruhás rész elég siralmas volt, csak a tipikus kínai tömegcucc. Mindenesetre jól esett sétálgatni a kínai feliratok alatt, egy vegán étkezdét is kipróbáltam, ami egy nagyon indiai negyednek tűnő helyen volt, nem messze a kínai negyedtől.

A vonatom este 6 órakor indult Chiang Maiba, ami az Észak-Thaiföld legnagyobb városa. Ez volt az egyik olyan pontja az utazásnak, amit a legjobban vártam: az éjszakai vonat. A jegyet már hetekkel előtte megvettem, de ott helyben kellett átvenni, és amikor átvettem, csodálkoztam, hogy hozzá volt tűzve a jegyemhez egy rikító rózsaszín lap, de gondoltam, ez normális.
Csak thai szöveg volt rajta, így nem értettem belőle semmit… Amikor felszálltam a vonatra, akkor jöttem rá, hogy a jegyemen 9-es kocsi, 14-es ülés van írva, a rózsaszín lapon pedig 16-os, és amikor odaértem a 14-eshez, reméltem, hogy a 16-os az enyém, mert a 14-essel szemben egy szerzetes ült. Mielőtt elindultam Thaiföldre, természetesen alaposan utánaolvastam az ottani illemszabályoknak, és ezek közül az egyik legfontosabb az volt, hogy a nők nem érintkezhetnek a szerzetesekkel, még a buszon sem ülhetnek melléjük… erre tessék, a jegyem pont egy szerzetessel szembeni ülésre szólt.

Gondoltam rá, hogy ezért lehet a rózsaszín lap, rá is kérdeztem az utaskísérő hölgynél, aki kis ideig nézegette a jegyemet és gondolkodott, majd azt mondta, hogy a 16-os az enyém. Le is ültem megkönnyebülten, hogy nem kell a szerzetessel ülnöm, de indulás előtt felszállt egy amerikai pár, akiknek a 15-ös és a 16-os ülésre szólt a jegye. Megint megkérdeztem az utaskísérőt, aki ezúttal azt mondta, hogy akkor a 14-es az én helyem. Leültem, de elég kellemetlenül éreztem magam, és láttam, hogy a szerzetesnek sem igazán tetszik a helyzet. Több, mint egy órát utaztam így, kicsit mérgesen, hogy ez lett a várva várt vonatutamból, amikor felszállt egy srác, akinek a jegye a 9. kocsi 14-es ülésére szólt a jegye.

Ekkor odajött az utaskísérő hölgy és a kalauzok, elkezdték nézegetni a jegyeket, senki nem tudta már, hogy mi van, kb. 5 perc tanakodás után átültettek engem egy másik, még szabad ülésre, a srác pedig leült a 14-es helyre. Az egyik kalauz még kb. negyed óráig nézegette a jegyeimet és telefonálgatott, mire sikerült kideríteni, hogy a rózsaszín lapon el lett írva a szám, és az én helyem a 10-es kocsi 16-os ülése… Ezután a kis kaland után már tényleg megkönnyebülten ültem le, remélve, hogy ez mostmár végleges hely, és szerencsére az lett. 9 óra körül jöttek az utaskísérők és megcsinálták az ágyunkat, volt egy ágy alul – ez volt az enyém -, és egy fölül, ott aludt a velem szemben ülő lány.

A vonatállomás és az éjszakai vonat

Nagyon tetszett az a kis kuckó, mindegyik ágy függönnyel volt eltakarva a folyosótól,  az ablak óriási volt, nagyon jó volt elalvás előtt nézegetni az elhaladó (sötét) tájat. Meglepő módon egész jót aludtam, bár valamikor reggel 6 óra előtt a közelemben levő németek elkezdtek beszélgetni, úgyhogy felébredtem és akkor már nem aludtam vissza. Bármennyire is jó volt vonatozni, alig vártam, hogy megérkezzünk Chiang Maiba, mert azok alapján, amiket olvastam róla, nagyon szimpatikus városnak tűnt.

Nem is kellett csalódnom, mert tényleg nagyon jó kis hely, az 5 nap alatt, amit ott töltöttem, megbizonyosodhattam róla, hogy nagyon nekem való… 🙂 A város közepén található az óváros, ami négyzet alakban falakkal van körülvéve, így egészen könnyű volt eligazodni a térképen. Az idő nagy részét az óvároson belül töltöttem, csak néha mentem kívülre, hiszen a legtöbb izgalmas dolog a falakon belül van. Legtöbbször csak céltalanul mászkáltam a városban, és megnéztem mindent, ami érdekesnek tűnt, néhányszor pedig kinéztem egy-egy helyet, ahová aztán elmentem megtekinteni.

Templomok Chiang Mai-ban

Naaagyon sok templomban jártam, de tényleg, meg sem tudnám mondani, hogy hányban… Az óvárosban is nagyon sok van, de a falakon kívül is lehet találni eleget. Fontos tudni, hogy mindig le kell venni a cipőt, mielőtt belépünk egy thai templomba, emellett a vállakat és a térdeket is el kell takarni.

Wat Lok Molee

Mindegyik templom mellett van egy chedi, ami a sztúpa thai megfelelője. Chiang Mai-ban a leghíresebb a Wat Chedi Luang, ami elég jellegzetes, óriási  (80 m magas), téglából épült chedi, ami a 16. században egy földrengés miatt egy része leomlott, és még ma is kicsit romos állapotban van. A templom területén található még egy 9 m hosszú fekvő Buddha szobor is, illetve egy múzeum is.

Emellett itt még egy nagyon érdekes dologban vettem részt: beszélgetés a szerzetesekkel. Erre Chiang Mai több templomában is van lehetőség, olvastam róla előtte, de el is feledkeztem róla, de amikor mentem kifelé, akkor pont belefutottam, úgyhogy ott maradtam pár percre. Ekkor csak egy novícius volt ott, akitől bármit lehetett kérdezni a szerzetesi élettel kapcsolatban. Mivel mennem kellett, ezért nem hallottam olyan sokat belőle, de az a pár perc is elég érdekes volt.

Wat Chedi Luang

Chiang Mai másik fontos temploma a Wat Phra Singh, ami főleg a szépsége miatt emelkedik ki a többi közül, épületei a Lanna királyság stílusának jegyeit hordozzák.
A Wat Phra Singh és a Wat Chedi Luang mellett a Wat Phra That templom szintén nagyon híres, ez a városon kívül, a Doi Suthep hegyen található, de oda sajnos nem sikerült eljutnom.

Wat Phra Singh

A templomokon kívül számomra az volt érdekes Chiang Mai-ban, hogy elég népszerű a város lakói között a jóga és a veganizmus. Nagyon sok vegetáriánus és vegán étterem van, és van jó néhány jógastúdió.
Az egyik délután a Buak Had Park-ban (ami Chiang Mai egyetlen parkja…) sétálgatva véletlenül bukkantam rá egy csapat külföldire, akik akrojógát gyakoroltak és slackline-oztak, néhány méterre valami furcsa thai rendezvénytől.

Thaiföld híres még az elefántjairól, amik vadon is élnek, de sajnos az emberek a turizmusban is felhasználják őket. Nagyon sok helyen szerveznek olyan túrákat, ahol elefántokon lehet lovagolni, vagy elefántműsorokat lehet nézni. Sok ember nem tudja, hogy ezeken a helyeken milyen rosszul bánnak az állatokkal (a betanításkor verik őket, plusz az elefántnak nagyon nem tesz jót, ha ráülnek, mert még plusz súlyt kell cipelnie a már meglévő mellett…) Szerencsére vannak olyan helyek Chiang Mai környékén, ahol ezekről a szörnyű helyekről kimentett elefántokat gondoznak. Ezeket a helyeket is meg lehet látogatni, ez is a turizmus része, de itt legalább olyan helyet támogatsz a pénzeddel, ami az állatokat segíti és nem kínozza őket….

Szóval igen, én is meglátogattam egy ilyen helyet, ahol mentett elefántok voltak. A gondozójuk elmondta, hogy mivel őket is egy ilyen helyről mentették ki, ezért volt olyan, hogy megtámadták őt az elefántok. Minket is figyelmeztettek, hogy ne nyúlkáljunk az elefántokhoz anélkül, hogy megetetnénk őket és megszagoltatnánk magunkat velük (ugyanis az embereket a szaguk alapján ismerik fel). Szóval megetettük őket, majd csináltunk nekik gyógyszert (ami az emésztésüket segíti) és megfürdettük őket. Ez úgy nézett ki, hogy először mindenki kapott egy darabkát valamilyen növényből (sajnos nem emlékszem már a nevére, de a thai törzsek ezt használják szappanként), amit egy bottal szét kellett ütni, ugyanis ha ezután vízbe rakják, akkor hab képződik. Mindenki bemászott a folyóba az elefántok mellé, és egy kis tálkával lelocsoltuk őket, majd a növénykével átdörzsöltük a bőrüket.

A Chiang Mai-ban töltött napjaim (hétfőtől péntekig) nagyjából ezekkel teltek el, szombat reggel indult vissza a vonatom Bangkokba, ezúttal nappali vonaton. Ezt is ki akartam próbálni, mert azt olvastam, hogy nagyon szép a táj a vonat útvonalán, és ezt az éjszakai vonaton annyira nem lehet megtapasztalni… úgyhogy végigültem a 11 órás utat, és nem is volt olyan vészes. A táj pedig tényleg gyönyörű!

Persze erről a vonatútról is maradt egy jó kis történet… Amikor már majdnem megérkeztünk (még kb. 20 perc kellett volna, hogy Bangkokba érjünk), a vonat megállt egy állomáson, majd jött egy kalauzbácsi, aki szépen elmondta thai nyelven, hogy mi történt, csak épp azt a néhány külföldit felejtették el tájékoztatni, aki még a vonaton ült. Mi kérdezgettük egymástól, hogy tudja-e valaki, hogy mi történt, de mindenki tanácstalan volt. Nagyjából negyed óra várakozás után megjelent egy thai srác, aki elmondta, hogy mivel a király át fog kelni a síneken, így a vonat egy órát fog itt állni. Tehát két választásunk van, vagy várunk, amíg elindul a vonat, vagy felszállunk valami földalatti járatra, ami bevisz a városba, de az nemsokára indul. Mármint hogy úgy kb. most indul. Erre gyorsan felkaptuk a cuccunkat és elindultunk kifelé, mire szóltak, hogy már tele van… Úgyhogy maradt a várakozás. Végül kb. csak fél órát vártunk, de ez sem esett jól annyira… Főleg azért, mert így elég későn értem oda a hostelbe, és másnap korán kellett kelnem, mert indultunk Koh Changra…

Amikor terveztem az utazást, akkor kiderült, hogy az egyik barátom is Thaiföldre megy a barátaival, úgyhogy elterveztük, hogy találkozunk majd. Az ő útvonaluk akkor már megvolt tervezve, ennek egyik pár napos állomása Koh Chang volt, egy sziget. Gondoltam, hogy ez egy jó alkalom lenne találkozni, úgyhogy én is beleszőttem az útvonalamba.
Közösen (összesen 7-en voltunk, mindannyian a Xiamen University-ről) béreltünk egy kisbuszt, ami elvitt minket a szigetre.

Külön hostelben foglaltunk szállást, de elég közel voltunk egymáshoz, és a tengerparthoz is…:D Én azt terveztem, hogy amíg itt vagyok, addig kiélvezem a tengerpartot és ott töltöm az időm nagy részét. Így is tettem, első este miután megérkeztünk ki is mentünk a partra úszkálni, és hát… elképesztő volt. A strand pont nyugat felé nézett, tehát a stranddal szemben ment le a nap… A naplementében úszkálás valószínűleg a legkirályabb dolog, amit valaha életemben csináltam. Leírhatatlan.

2 egész napunk volt itt, az első napon nem volt olyan nagyon jó idő, borús volt az ég és kicsit hűvös volt, úgyhogy a parton olvastam, majd jógáztam a hostel erkélyén, de sajnos épp mielőtt befejeztem volna, elkezdtek valami cuccost locsolni (vagy nem tudom, mit csináltak vele…), valószínűleg valami rovarírtó szer lehetett, vagy hasonló. Mindenesetre nem esett jól, hogy a relaxációs pózban fekve egyszer csak valami undorító vegyszer szag csapta meg az orrom, úgyhogy be is mentem gyorsan a szobába, de így is elég szarul lettem tőle, és a nap hátralevő részében kb. használhatatlan voltam.

Másnapra szerencsére jobban lettem és velem együtt az idő is, úgyhogy ezt a napot már tényleg a parton töltöttem. Úszkáltam, napoztam, olvastam és zenét hallgattam. És este megint kiélveztem a naplementében úszás minden pillanatát.

Szóval Koh Chang egészen mesés hely, szerencsére nem olyan népszerű, mint Thaiföld néhány másik szigete (pl. Phuket és Koh Samui), úgyhogy nincs annyi turista és egész olcsó is. Annyi hátránya van, hogy a vegetáriánusoknak még nem sok lehetőségük van, úgyhogy maradt a pirított rizs és tészta zöldségekkel. Viszont az egyik étteremben megtaláltam a legtökéletesebb kaját ever, nem tudom, hogy eleve vegán volt-e vagy sem, mindenesetre szóltam, hogy nem kérek bele húst. Ez is pirított zöldséges, ananászos, kesudiós rizs volt, viszont egy kivájt ananászban tálalták, ami miatt egészen mennyi íze volt. (Igen, annyira jó volt, hogy ezt le kellett ide írnom. :D)

Másnap reggel (szerdán) sajnos el kellett búcsúznunk Koh Changtól, nem esett annyira jól visszamenni Bangkokba… De még ott is volt 2 teljes napom. Megint kisbusszal mentünk vissza, ezúttal velünk utazott még két kínai csaj és egy orosz pár is. Bangkokba visszaérve elbúcsúztam a többiektől, a csapat egy része másnap már ment vissza Kínába, a másik része pedig pénteken. Aznap este még körülnéztem a hostelem környékén Bangkokba, elmentem a híres Pratunam piacra, ami 10 percre volt a hostelemtől.

Bangkok este

Másnap az időm nagy részét a Siam Paragonban töltöttem, ami egy óriási pláza (nem így terveztem, mondjuk nem is volt nagyon konkrét tervem:D), itt van egy ún. Gourmet Market, ami egy szintén óriási “piac”, bár inkább egy boltnak néz ki. Vannak friss zöldségek és gyümölcsök (köztük bio is!), mindenféle ázsiai és nyugati különlegesség, bio, reform, egészséges termékek és natúr kozmetikumok (mint az otthoni bioboltokban!), szóval egy egészen különleges hely, amire szintén véletlenül találtam rá.

Emellett még ki akartam próbálni egy vegán helyet, ami kb. egy megállóra volt a Siam tértől. A neve Veganerie, valószínűleg ez Bangkok egyik leghíresebb vegán étterme, ami igazából pékség, de leginkább egy kávézóra hasonlít. Van nagyon sokféle turmix, süti és néhány főételszerűség is. Kipróbáltam egy tofutekercset, nagyon érdekes ízvilága volt, azt hiszem, nem véletlenül dicsérik ennyien ezt a helyet.

Pénteken délben ki kellett jelentkeztem a hostelből, mert péntek estére már nem foglaltam szobát, mert kb. hajnali 4-re kellett volna kiérnem a reptérre, tehát így nem sok értelme lett volna. A kicsekkolás után fogtam a cuccaimat és felültem egy buszra, ami elvitt a Khao San Road-ig, ami a hátizsákos utazók kánaánja. Ez egy kis utcácska, tele olcsó hostelekkel, éttermekkel és bárokkal, és mivel elég híres látványosság, ezért sok-sok utcai árus is található itt. Tényleg egész hangulatos, el lehet bámészkodni itt egy ideig, de én egy kicsit többet vártam tőle.

img_0392

A Khao San Roadról már a reptérre vitt az utam, úgy terveztem, hogy az éjszakát ott töltöm… Így is lett, a kilátóablak előtt lefeküdtem egy padra, és próbáltam aludni, talán összesen 1 órát sikerült. De nem volt egyszerű, mert folyton bemondtak valamit a hangosbemondóba, plusz féltettem a cuccaimat, bár rajta feküdtem… Körülöttem voltak még alvó emberek, ahogy néztem, főleg a reptér takarítói (remélem, nem minden este ott alszanak), plusz más utazók is aludtak ott.

Ahhoz képest egész gyorsan eltelt az idő, 4 óra körül elmentem becsekkolni, aztán nem sokat kellett várni a repülő indulásáig. Miután visszaértem Kínába, még vissza kellett buszoznom a reptérről a vonatállomásra, és ott is kellett várnom néhány órát… Elég későn értem haza, úgyhogy tusolás után egyből le is feküdtem.

Szóval ez volt a kéthetes thaiföldi kalandom, ami hát… több mint egy hónapja volt, kicsit nehezen sikerült megírni ezt a bejegyzést, de végre elkészült. Még így a végén hozzátenném, hogy nagyon szerettem Thaiföldet, sokkal jobb benyomást keltett bennem, mint Kína. Az emberek kedvesek és mosolygósak, és úgy vettem észre, hogy sokan egész jól beszélnek angolul. Úgyhogy nem esett olyan jól visszajönni, de hát visszavárt az egyetem. Legközelebb írok az új félévről, és arról, hogy mi van velem mostanában.

Macskák · Xiamen

“Macskamúzeum”

Már nagyon ideje volt annak, hogy írjak valamit, de nem nagyon volt miről… Maximum a mindennapjaimról tudok írni, és valószínűleg fogok is valamikor a közeljövőben, de most csak néhány történést említek meg az elmúlt hetekből.

Már több mint két hónapja vagyok itt, és mostanában kezdtem el valamiféle honvágyat érezni. De leginkább a macskák hiányoznak az életemből. De ők nagyon. Itt a kampuszon van néhány macska, legalábbis néha-néha lehet látni őket, de elég vadak, úgyhogy a közelükbe sem nagyon tudok jutni…

Szerencsére amikor először mentünk el körülnézni a szigeten Sylvi-vel, akkor egy térképen megláttam a “macskamúzeumot”, és bár akkor még nem tudtam, hogy ez mit takar, de abban a pillanatban tudtam, hogy el kell oda mennem. Először azt hittem, hogy ez tényleg egy múzeum, ahol a macskák történelméről lehet kiállításokat nézni, de aztán kiderült, hogy nem múzeum, hanem inkább egy kávézóféleség, ahol sok macskás tárgy és élő macskák is vannak.

Ahányszor a városban jártam, mindig láttam az egyetem környékén néhány macskás szobrot. Nem értettem, miért vannak ott, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg a macskamúzeumhoz van közük. A múlt hétvégén, amikor a szigeten jártam, kiderült, hogy elég sok ilyen szobor van azon a környéken, amik gyakorlatilag elvezetnek a macskamúzeumig. Plusz van néhány aranyos festmény a falakon is.

A múzeumhoz egy kis lejtős utca vezet el, és körülötte van még jó néhány bolt, főleg ruhaboltok, illetve – közvetlenül a múzeum felett – egy jógastúdió! Eléggé meglepődtem, amikor megláttam, mert hiába kerestem a neten, nem találtam normális xiameni jógastúdiót, erre itt véletlenül rábukkantam egyre. Elég igényesnek tűnt így kívülről, ráadásul astanga órájuk is van.

A “múzeum” belülről elég kicsi, van egy galériája, asztalokkal, székekkel, az alsó szinten pedig van egy bárpult, és nagyon-nagyon sok macskás tárgy. A bárpult melletti fal pedig tele van macskás festményekkel, érdemes a képeket kinagyítani és megfigyelni a részleteket, egészen zseniálisak… (A Chairman Meow a kedvencem.) 😀

Mint kiderült, itt vannak élő macskák is, a bejárat mellett van egy elkerített rész, ahol a macskák vannak, de csak egy része látszik itt van egy pár fekvőhely a macskáknak, ahol alszanak és játszanak, de hátul van egy rész, ami nem látszódik. (Később utánaolvastam, elvileg 60 macska van, ebből 20-at “raknak ki” ide…)

Aznap még elmentem kipróbálni egy vegetáriánus éttermet, ami kb 5 percre van a macskamúzeumtól és az egyetemtől is. A Happycow szerint vegetáriánus az étterem, de valószínűleg az ételeik nagy része vegán. Legalábbis tapasztalataim szerint a kínai éttermeknél így van. Egyébként elég jómódú helynek tűnik, elvileg Kína legelső vegetáriánus éttermei között van. Még angolul beszélő pincérük is volt! Viszont az ételek cserébe elég drágák voltak.

Ebédidőben jártam ott, úgyhogy majdnem tele volt, de kaptam egy asztalt az udvaron, a mellettem lévő asztalnál egy szintén nyugati férfi kapott helyet, majd amikor megjelent még két nyugati ember és már nem volt szabad asztal, akkor a pincérek megkérdezték, hogy átülhet-e az én asztalomhoz az az úriember. Természetesen nem volt vele gondom, elkezdtünk beszélgetni, és kiderült, hogy a Xiamen University tanára, vegetáriánus és minden nap ebben az étteremben ebédel.

Turizmust tanít, illetve gazdaságot és emellett még a táplálkozásról is tart órákat. Elmondta, hogy gyakran szokott beszélni a diákjainak a húsevés gazdasági és környezeti hatásairól, és hogy néhány diákja emiatt vált vegetáriánussá. Menő! Jót beszélgettünk, és végül még az ebédemet is ő fizette… 😀

Egyébként múlt héten voltak a negyedéves vizsgáink, annyira nem voltak vészesek, az eredményeim 90% fölöttiek voltak mindegyik vizsgán. A héten pedig végre elmentünk Sylvivel a Chinese Corner-be (kínai sarok), aminek a lényege, hogy kedd esténként összegyűlnek a kínai és a külföldi diákok az intézetünk kávézójában és kínaiul beszélgetünk. Ez egy elég jó lehetőség arra, hogy gyakoroljuk a kínait és hogy kínaiakat ismerjünk meg. Viszont eddig kicsit ódzkodtunk tőle, de most végre kipróbáltuk, és örülök, hogy megtettük, mert nagyon jó volt!

Utazás

Quanzhou – stoppolás, couchsurfing, miegymás

Múlthéten nem írtam, mert nem igazán történt sok említésre méltó dolog. (Cserébe viszont ez a poszt jó hosszú lesz.:D) Kipróbáltam a 3. csoport óráit is, ami úgy tűnik, végre végleges lesz. A tanárok itt is nagyon jók (bár az egyik az előző csoportban is tanított), és a csoporttársak is nagyon szimpatikusak, úgyhogy maradok. Ezen kívül még annyi, hogy vasárnap tartottam egy privát jógaórát a kínai srácnak, Jackie-nek, aki beállította a wifinket. Ő maga kérte, hogy tanítsam meg jógázni, úgyhogy belementem, ha már úgy is az az álmom, hogy jógát taníthassak.

És akkor most az újabb kirándulásunkról… Az egész onnan indult, hogy október 1. és 7. között szünet van az egyetemen a nemzeti ünnep miatt, és szerettünk volna elutazni valahova, de csak két héttel ezelőtt tudtuk meg az időpontot, addigra meg kb. minden közlekedési eszközre elkeltek a jegyek, mert minden kínai most utazgat. Viszont Sylvi kitalálta, hogy stoppolva el lehet menni valami közeli városba. Quanzhou-t nézte ki magának, ami kb. 70 kilóméterre van Xiamentől. Próbált találni szállást hostelekben, de nem sikerült, így couchsurfingen keresett egy embert, aki fogadja. Mivel nekem sem volt más tervem, ezért megkérdeztem, hogy csatlakozhatnék-e. Sem neki, sem a couchsurfinges fogadó lánynak nem volt vele problémája, így végül én is vele mentem. Hétfő reggel szerettünk volna elindulni, és szerdán reggel visszajönni.

Hétfőn reggeli után el is indultunk, és kiálltunk a kis 泉州 Quánzhōu feliratú táblácskánkkal a Quanzhou felé vezető útra a kampusz mellett. Kb. 5 perc után meg is állt egy autó, a sofőr azt mondta, hogy elvisz minket Anhai-ig, ami kb. félúton volt. Magyarázott valamit nekünk arról, hogy onnan busszal továbbmehetünk, de nem igazán értettük. Mindenesetre úgy döntöttünk, hogy elmegyünk vele odáig, aztán ott majd tovább stoppolunk. Viszont amikor odaértünk, kiszállt az autóból, és abban a pillanatban leintett nekünk egy Quanzhouba tartó buszt, így kénytelenek voltunk azzal menni. Quanzhouban a buszpályaudvaron szálltunk le, majd sétálgattunk kicsit és megebédeltünk. A város egyébként első ránézésre nem sokban különbözött Xiamentől.

Ebéd után még sétálgattunk kicsit, majd elmentünk megnézni a város egyik nevezetességét, a 关帝庙 Guāndì miào-t, ami egy taoista templom. A neten olvastuk, hogy a templomtól nem messze van egy híres teaház, a 古厝茶坊Gǔcuò cháfáng, és mivel már hetek óta áhítoztunk egy igazi  kínai teaházra, kihasználtuk az alkalmat és bementünk. Ez tényleg igazi, autentikus kínai teaház volt, bár ez az árakon is meglátszott, voltak teák 30 ezer Ft értékben is… Végül mi ketten 70 yuan-ért (2800 Ft…) ittunk teát, bár azt pontosan nem tudjuk, hogy milyen tea volt, mert nem igazán tudtuk kiolvasni a nevét, mindenesetre nagyon finom volt, és jó volt, hogy végre olyan teát ihattunk, amit kínai módon szolgáltak fel, nem pedig 3 decis bögrében…

A taoista templom

A teaház

Ezután találkoztunk a couchsurfinges fogadónkkal, Peiya-val, aki rettentő cuki kis kínai lány, nagyon jól beszél angolul (egyébként angoltanár), és mint kiderült, sok közös van bennünk. Először sétálgattunk egy kis utcában, ami nem sétálóutca, mégis mindenki annak használja annak ellenére, hogy 5 percenként járnak rajta buszok, és minden pillanatban el akar ütni egy elektromos biciklis. Viszont nagyon sok jó hely van, antikváriumtól elkezdve tibeti-nepáli ruhabolton keresztül helyi ételeket árusító utcai árusokig mindenféle. Utána elvitt minket a 开元寺 Kāiyuán sì-höz, ami egy buddhista templom. A templom udvarán óriási fák álltak, illetve egy pagoda is, ami a város egyik védjegye.

A buddhista templom

Innen Peiya elvitt minket az festő egyik barátjának a stúdiójába, ahol kaptunk teát, megint csak kínai módon felszolgálva, illetve találkoztam a világ legaranyosabb kiskutyájával, akit sajnos nem tudtam lefotózni, mert annyira izget-mozgott. Utána még bementünk egy már 100 év körüli fotóstúdióba, illetve nézegettünk kiállításokat, amiket a nemzeti ünnep alkalmából nyitottak. A sok nézelődésben megéheztünk, és elmentünk vacsorázni egy étterembe, ahol quangzhoui módon elkészített rizstésztás levest lehetett kapni, bár elvileg a mi húsmentes változatunk nem igazán számít igazi helyi ételnek. Vacsora után kipróbáltunk még egy helyi nevezetességet, a “négy gyümölcsös mézes vizet”, amitől először ódzkodtam, mert nem vegán, aztán Peiya rávilágított, hogy valószínűleg ennyi pénzért (200 Ft) nem raknak bele igazi mézet, csak cukrot, úgyhogy kipróbáltam. A nevéhez híves édes víz volt, amibe négyféle “gyümölcsöt” raktak, amit mi választhattunk ki. A miénket Peiya válaszotta, volt benne görögdinnye, illetve még háromféle gumicukorszerű, zselés, kocsonyás édes valami.

2016-10-03-12-40-52

A nap utolsó programja az volt, hogy meglátogattuk Peiya egyik volt osztálytársának a fotóstúdióját, ami elég fancy hely volt. A srác nagyon aranyos volt, nem igazán tudott angolul, de legalább tudtunk vele valamennyire kínaiul beszélni. Nála is kaptunk teát, illetve még egy kis ajándékot is akart nekünk adni, sok kis szuvenírszerű dolog volt kiállítva a stúdióban, és kérte, hogy válasszunk magunknak egyet. Nem nagyon tudtunk választani, így végül ő adott nekünk egy-egy kis kínai figurát, majd még egy-egy kitűzött képet is levett a falról, hogy elvihessük emlékbe.

A fotóstúdió terasza (a képen Peiya)

Mindezek után felültünk egy buszra és röpke egy óra alatt elértünk Peiya-ékhoz. Eléggé a város szélén lakik a családjával egy lakóparkban. Mivel már este 10 körül volt, nem nagyon láttuk, hogy milyen hely ez, de ahogy beléptünk, eléggé hotelszerűnek tűnt. 30 emeletes épület volt (több is egy helyen), a lakásuk a 22. emeleten volt. Amikor megláttuk a lakást, – ahogy anya mondaná- majd’ seggre estünk. Amikor Sylvi rákérdezett Peiya-nál, hogy baj lenne-e, ha ketten mennénk, akkor Peiya azt mondta, hogy nem baj, csak akkor egy ágyban kell aludnunk. Nem lett volna bajunk vele, ha egy egyszemélyes ágyban együtt kell aludnunk, de végül nem is kellett. Nagyon nem. Amúgy Peiya anyukája buddhista, alább a képek között látható a házi oltár.

A “szállásunk”

Másnap reggelre először hegymászást terveztünk, de mivel napközben többszáz yuanes belépő van, így reggel háromnegyed 6 előtt kellett volna odaérnünk, hogy ne kelljen fizetnünk, de ezt végül elvetettük. Helyette reggel fél 8-kor elbicikliztünk (legalábbis én Peiya bátyjának biciklijével, Peiya pedig elektromos biciklin vitte Sylvit) egy közeli régi hídhoz,  ahol eredetileg a napfelkeltét akartuk megnézni, de elég felhős volt az ég. Közben csatlakozott hozzánk idegenvezetőként egy kedves kis bácsika, aki mindenfélét mesélt a híd történelméről, csak mi nem értettünk, mert a helyi dialektust, a 闽南话Mǐnnánhuà-t beszélte. (Ezt Fujian déli részén beszéli, Xiamenben nem sokszor hallottuk, Quangzhouban viszont sok emberrel találkoztunk, aki csak ezt beszélte.) Utána visszamentünk és megreggeliztünk. Igazi kínai kis terülj-terülj asztalkám volt, bár igyekeztek a mi ízlésünkre szabni és a fura zselés leves után lekváros kenyeret, majd valami barnacukor-kenyeret ettünk. Reggeli után még tévéztünk és teáztunk egy kicsit, majd elmentünk Peiya-val és az anyukájával a nagymamájához, aki elég messze lakott. A háza környékén nagyon sok régi kínai ház található, amit Peiya meg akart nekünk mutatni.

A régi híd

Nagyon érdekes volt megnézni a nagymamája házát, kíváncsi voltam, milyen helyen lakik egy 73 éves kínai nő. A férje már meghalt, egyedül él egy elég nagy házban, de Peiya szerint nem akar odaköltözni hozzájuk, mert itt vannak a barátai, illetve egy közeli buddhista templomba jár takarítani. A nagymama is elég szigorú buddhista, mint kiderült, vegetáriánus, és mikor megérkeztünk, el is kezdett főzni nekünk egy vegetáriánus tésztát. Rakott bele kamuhúst is, ami zöldségekből és rizsből készült, és tényleg nagyon hasonlít a húsra. Csomagolva lehet kapni, és elvileg elég elterjedt a kínai buddhisták körében.

A nagymamánál

Ebéd után elmentünk megnézni a régi kínai házakat. Mindegyik nagyon hasonló volt, a bejárati ajtó egy kis belső udvarba vezetett, ami körül voltak a lakószobák. (Kicsit a siheyuanekre emlékeztettek, legalábbis az alapján, amit tanultunk róluk, mert élőben még nem láttam…) A bejárattal szemben volt az oltár, afölött pedig a családtagok képei voltak kiakasztgatva. Néhányukban még volt pár bútor, sőt, olyanok is voltak, amelyekben most is laknak, elvileg 100 yuan (4000 Ft) a bérleti díjuk. Viszont senkit nem zavart, hogy besétáltunk és képeket csináltunk. A háznézegetés közben még benéztük abba a buddhista templomba is, ahol Peiya nagymamája dolgozik, és ott is teáztunk.

A régi házak

Életképek

A nap végén még elmentünk Peiya egyik barátjának az animációs stúdiójába, de addigra már nagyon-nagyon elfáradtunk. Itt is teáztunk, de közben nagyon meg is éheztünk, úgyhogy Peiya és a barátnője nagy gondolkodásba estek, hogy hova mehetnénk, ahol kapunk vegán kaját. (A kínaiknál ez valahogy mindig nagy fejtörést okoz, pedig mi akármelyik kínai étterembe megyünk be, mindig találunk valami vegánt…) Aztán kiderült, hogy van egy buddhista vegetáriánus étterem a stúdió közelében, úgyhogy elmentünk oda.Ugyanolyan svédasztalos hely volt, mint a xiameni vegán étterem, de ez csak 20 yuanbe (800 Ft) került. Nagyon hangulatos volt az étterem, és a kaja is finom volt, örült a fejem, hogy Quanzhouban is találtunk egy ilyen helyet. 🙂

A vegetáriánus étterem

Vacsora után újból erőre kaptunk, mászkáltunk még egy kicsit a városban, majd hazamentünk, mert mire hazaértünk, már 10 óra volt és eléggé elfáradtunk. Este még Peiya adni akart nekünk valamit ajándékba, de már így is elég sokat kaptunk tőle (ajándékot is…), így nem akartuk elfogadni. A vacsoráért ő fizetett wechaten, ki akartuk neki fizetni az egészet, de nem hagyta, így végül hagytunk a szobájában neki pénzt, máshogy nem nagyon tudtuk neki megköszönni azt a sok mindent. Ráadásul amikor a tibeti-nepáli boltban voltunk, megemlítette, hogy van egy tibeti nadrágja és egy nepáli szoknyája, amit ő nem hord, úgyhogy nekem adja, ha szeretném. Végül csak a szoknyát fogadtam el, ami amúgy gyönyörű. Bár a nadrág is az volt. 🙂

Másnap reggel megint megreggeliztünk, most is kaptunk valami édes zsömleszerűséget a fura szürke színű leves mellé (finom volt minden amúgy!:D), reggeli után pedig rövid teázás után elindultunk. Amikor beszálltunk a liftbe, Peiya még a kezünkbe nyomott egy borítékot, benne egy levéllel, amiben lerajzolta és leírta, hogy hol jártunk az elmúlt két napban, illetve belerakott két karkötőt is és két pici buddhafejet. A vicces az, hogy a stoppolós táblánkat mi is telerajzoltuk és -írtuk, és otthagytuk neki köszönetképpen.

Hazafelé is stoppolva szerettünk volna jönni, szerencsére a Xiamenbe vezető autópálya nem messze volt a lakóparktól, így elsétáltunk oda, és próbálkoztunk találni valakit, aki elvisz. Kb. egy és egy negyed órába telt, amíg felvett minket egy autó, két férfi ült benne, és mondták, hogy elvisznek minket Xiamenbe. Kb. negyed óra múlva kérdezték meg, hogy nem szeretnénk-e Fuzhouba menni, mert ők eredetileg odatartanak. Mondtuk nekik, hogy nem, nekünk vissza kell mennünk az egyetemre. Erre azt mondták, hogy oké, nekik Xiamen is jó, akkor elvisznek oda. Az egyik csávónak emiatt le kellett mondania a repülőjegyét, bár nem teljesen értettük, hogy honnan hova és mikor menne, de valószínűleg Fuzhou-ból indult volna, de mivel minket elvittek Xiamenbe, ezért le kellett mondania. Nem igazán értettük, hogy akkor miért mondták, hogy elvisznek Xiamenbe, ha nem is oda tartanak, de igazából csak utazgattak, végül is mindegy volt nekik, hogy hova mennek. Meg amúgy is elég pénzesnek tűntek…:D Végül elhoztak minket egészen a kampuszig, igazából azt hittük, hogy majd ki akarják velünk fizettetni az utat, de nem. Ebédre pont megérkeztünk a kampuszra, elég fáradtak voltunk, de minden fáradtságot megért ez az út.